~ 11. ~

Az óra - és a kínkeserves vallatás után, amibe egy idő után Lucas is beszállt - végén a táskámat a vállamra kapva siettem ki a teremből, hogy megkeressem Michael-éket az udvaron. Luke csak a fejét rázva és röhögve követett hiszen sejthette hova megyek. Amikor kiléptem az udvarra nyíló ajtón, egyből megpillantottam két csoportot; a ribancokét, akik picsagatyában sétálgattak, és a focistákat, akik között ott álldogált Calum és Mikey.

Összehúzott szemöldökkel meredtem a két fiú irányába, akik közül Calum szórakoztatta a többieket, Michael pedig zavartan lépegetett előre-hátra.

- Sziasztok! - kiáltott nekünk a bátyám, majd otthagyva a társaságot felénk sietett. - Végre már, azok már majd kinyírtak a pillantásukkal. Enyhén utálnak, mert Calum berángatott oda.

- Nekem mondod? Ezek a köcsögök rohadtul felbaszták az agyam - mutattam az éppen felénk haladó osztálytársaim, utána pedig a mellettem ácsorgó szőke felé.

- Ú, bemutatkozó izéd volt? Az mindig ciki - veregette meg a vállam Michael együtt érzően, de azt még láttam, hogy a másik kezét Luke elé emeli, aki természetesen vihogva belecsapott abba. Szórakozottan néztem végig a napsütötte udvaron álldogáló diákokon, kik közül páran felénk pillantgattak, néhányan hangosan röhögve beszélgettek, mások pedig elvonultak, csendesen kommunikáltak egymással, esetleg olvastak. A suli - ahogy azt már előre megmondták - tényleg tele volt különböző stílusú emberekkel, itt nem az volt, mint a régi helyen. Ott nem voltak olyanok, akik tényleg felvállalták volna magukat, itt meg már most tudok három olyan srácról. Bár látszólag ők is teljesen mások, mikor csak ők vannak otthon mindig ordítanak, hülyeségeken gondolkoznak zenélnek; itt viszont visszahúzódóak, csendesebbek, és nincs bennük annyi életkedv, mint mikor a gitárjukat nyúzzák.

Mondjuk ezt megértem. Ki szeret éjjel-nappal a könyve felett ülve tanulni? Ez már nem az a világ, mikor minden ember a szülei utasítását követi, sokkal inkább, ahol a fiatalok kiszöknek éjszaka, hogy bulizhassanak, hogy megtapasztalják a másnaposságot, a szexet, a cigit és a drogokat. És én erről úgy beszélek, mintha már mindet próbáltam volna, de nem. Messze nem voltam olyan bátor, hogy drogokhoz nyúljak.

- Föld hívja Alice-t - lengette meg a szemem előtt a kezét Luke, én pedig a fejemet felkapva figyeltem rá.

- Mi az?

- Csak becsengettek. Semmi más - rántott vállat lazán, de nem indult meg az ajtó elé, pont úgy, ahogy Mikey, és a falat támasztó Calum sem. - De nem muszáj bemennünk, ha nem akarsz.

- Ez az első napom. Holnap már lóghatunk, ma még muszáj lesz bent rohadnom minden órán - sóhajtottam fel fájdalmasan, és az osztályterem felé vettem az irányt. Onnan ordítások szűrődtek ki, így tudtam: még nem jött a tanár. Lassú léptekkel haladtam a 13-as számmal díszített ajtó felé, majd gyorsan benyitottam rajta. Az osztály egy pillanatra elcsendesedett, majd újra kiáltozni kezdtek. Természetesen mindenki a tőle legtávolabb ülő emberrel kezdett beszélgetni, az sem zavarta őket, hogy máshol tanulnának.

Luke mögöttem lépett be a helyiségbe, és engem megelőzve dobta le magát a székére. Gondolkozás nélkül húzott le maga mellé a saját helyemre, aminek utólag örültem is, hiszen egy tolltartó repült el ott, ahol pár pillanattal ezelőtt még a fejem volt.

- Kösz. Asszem' - fordultam felé, de ő csak egy félmosollyal nyugtázta, hogy végre valamit megköszöntem. - Michael, hát te?

Értetlenkedve bámultam a terembe belépő Mike-ot, de vállat vonva raktam be a padba a cuccom, hogy az az elmebeteg ne üljön rájuk. Számításommal ellentétben viszont nem a padra, hanem az ölembe vetette magát, amitől nekem könnyek gyűltek a szemembe.

- Michael... Szállj... már... le... rólam... - motyogtam, hiszen a lábaim már most természetellenesen zsibbadni kezdtek. - Ülj Luke-ra, ő jobban bírja, én majd meghalok - megpróbálkoztam a lelökésével, de csak annyit értem el, hogy a hátába fejeltem, mire hangosan felnevetett, a körülöttünk ülők meg furcsa arckifejezéssel néztek ránk.

- Jó, na, már ülök is - állt fel, mikor oldalába böktem. Fél lépés után a feje már újra az enyém magasságában volt, csak éppen úgy, hogy felfeküdt a padomra, és a kezével megtámasztotta a fejét.

- Viszont elárulnád, hogy mit keresel itt? - szegeztem neki a kérdést, mire szem forgatva, de készségesen válaszolt.

- Tudod, nem volt kedvem órára menni, és mivel nektek angolotok lesz, egy új tanárral, aki nem tudja fegyelmezni a gyerekeket gondoltam idejövök. Calum pedig edzésre ment.

- Ilyenkor? - pillantott fel Luke a telefonjából.

- Ja, valami fontos meccsük lesz, és az edző elkérte őket máról. Az első órán volt csak bent, nem is lesz ma többet a köcsög. Viszont órák után megnézhetjük, ahogy bénáznak - felnevetett, azon a rohadt mély hangján, amit annyira imádok, és akaratlanul is felfelé görbült a szám széle. - Jó, igazából egész jól focizik, de vannak a csapatban elég bénák is, akik csak a méretük miatt kerültek be. Mondjuk ők csak a cserepadon, de az edzéseken sokat szerepelnek. Na, nézed velünk?

- Van más választásom? - tettem fel a költőinek szánt kérdésem, de Ő természetesen rávágta a már jó előre kigondolt egyetlen választási lehetőségemet.

- Nincs.

- Akkor meg hülye kérdés volt - tárom szét a karom, és felugrok, mert a terembe belépett egy 20 évnél alig idősebb barna hajú nő. Térd fölé érő fekete szoknyában, és fehér ingben jött, tíz centis magassarkúval. Vastag, fekete keretes szemüvege mögül érdeklődve nézett végig a csoportokba tömörülő osztályon, tekintete megakadt a még mindig a padon fekvő Michael-ön.

- Valaki felesleges a teremben - szólalt meg rendellenesen vékony hangon, amitől felállt - a nem létező - szőr a hátamon.

- Igen, maga - bólintott Luke, mire a teremben tartózkodók hangos röhögésben törtek ki, a tanárnő pedig összepréselt ajkakkal, és összehúzott szemekkel fürkészte a karba tett kezű, elégedett mosolyú szőkét, akinek eszébe sem jutott, hogy vigyázzba álljon. Egyébként nekem sem, de mindegy. A tanár már alapból olyan idegesítő, és gyenge megjelenésű, hogy egyből tudtam, hogy ő az, akit a diákok nem hagynak békén.

A tanárnő - ahogy később megtudtam Ms Mosby - fenyegetően elindult Luke felé, de utóbbinak az arckifejezése olyannyira vicces volt, hogy a fetrengő Michael leesett az addig fekvőhelyéről szolgáló asztalról, és a földön röhögött tovább. Ms Mosby megállt az asztal előtt, átlépve a padlót csapkodó fiún, pontosan velem szemben. Belőlem pedig kirobbant az addig visszatartott görcs, és képébe nevettem, amit pont annyira díjazott, mint Michael itt létét és Luke beszólását.

- Mindhárman. Az igazgatóiba. Most - az ajtó felé mutatott, mire Luke felhúzta Mike-ot, és maga után rángatva távozott a teremből, természetesen velem együtt.

- Gyökerek, ez még csak az első napom - csaptam rá a tarkójukra. - Nem akartam így kezdeni az egészet.

- Ez Luke-nak cikibb.

- Ó, tényleg. Neked itt dolgozik az anyukád, igaz?

- Az - vigyorodott el, és az igazgatói felé vette az irányt. - És most nincs órája - húzta el a száját, mikor meglátott valakit felénk közelíteni.

- Luke! Michael! - szólította meg őket a felénk közeledő nő. - Mit csináltatok már megint? Ó, te biztos Alice vagy. És mibe rángattátok bele már az első napján? Egyébként Liz vagyok. A suliban Mrs Hemmings.

- Semmit nem csináltunk - rázta meg a fejét ösztönösen a bátyám, és ártatlan tekintettel bámult Luke anyjára.

- Ennek már nem dőlök be Mike - nevetett fel Liz. Vagyis Mrs Hemmings. - De el kell intéznem valamit. És Luke, otthon ezt még megbeszéljük.

Mrs Hemmings mosolyogva borzolta össze fia haját, aki erre csak kiöltötte a nyelvét, és elköszönt az anyukájától. Mi pedig követtük a példáját.

- Elkaptak Luke, ezt már nem mosod le magadról - csóválta meg a fejét Michael rosszallóan. - Mibe keverted szegény húgomat... Meg engem is.

- Ja, persze, mintha ti nem lennétek hibásak.

- Én nem is - védekeztem, és - szerintem - teljesen igazam volt. Én csak nem bírtam visszatartani a kitörni készülő nevetésemet, és éppen a tanár állt előttem, így az ő arcába röhögtem. - Egyébként anyukád jó fejnek tűnik.

- Mindenkinek annak tűnik, pedig egyébként rohadt szigorú. Azért is rossz, hogy itt tanít, mert így majdnem minden nap ordít velem egy kicsit a sulis dolgaim miatt. Szóval nem annyira jó, de ezen kívül tényleg tök kedves.

Michael kopogtatott az igazgatói ajtaján, mire a diri elmotyogott egy "Szabad"-ot. Mellesleg a pasi elég jól tartja magát 50 éves létére, nincs elhízva, sokkal inkább sportos.

- Már megint ti? - sóhajtott fel Mr Fear, majd intett, hogy üljünk le. - Hood hol van? Lecserélték?

- Edzésen van igazgató úr - vigyorgott Michael természetesen Luke-kal együtt. - Most Alice-t hoztuk, de ő ma már volt itt. Tudja, ez az első napja, és máris rosszba kever minket! 

- Igen, biztos én voltam a hibás, egyáltalán nem ti - fontam össze a karomat a mellkasom előtt, és hátradőltem a székben. - Végülis, tényleg én szóltam be a tanárnak, akit most először láttam, és én estem le a padról úgy, hogy nem is kellett volna a teremben lennem. 

- Nem is mi! - emelte fel a kezét Luke, amire én csak egy grimasszal válaszoltam, és a vállába ütöttem. 

- És ezt ki hiszi el nektek? - vontam fel a szemöldököm tudva, hogy ennél nagyobb hazugságot keresve sem találhatott volna. - Amúgy is, én most vagyok ebben a suliban először, azt sem tudom ki az a nő, sem azt, hogy miért utálja mindenki!

- Az a nő Mrs Mosby.

- Köze van Ted Mosby-hoz? Mert akkor annyira nem érdekel - ráztam a fejem.

- Semmi köze nincs hozzá. Kérdeztük tőle, de azt sem tudta ki az - válaszolta Michael, és előre fordult.

- Nem zavarok?

- Nem, nyugodtan maradjon Mr Smith - pislogott rá Luke, mire a pasi is nevetni kezdett, és az ajtó felé intett.

- Menjetek.

- Nem kapunk beírást, vagy valamit? Nem, mintha kéne, csak eddig csomószor kaptunk, most meg nem, és... - kezdett el magyarázni a bátyám.

- Ha nem fogod be, akkor kapsz. Elengedlek titeket, mert nem akarom, hogy Ms Cooper-nek már most kapjon valamit. Na, húzzatok órára, Clifford, te a sajátodra. Sziasztok.

- Viszlát! - integettünk, mint az óvodások, majd kivonultunk az ajtón, egyenesen oda, ahol az órát tartották. Vagyis Luke és én a 13-ashoz, Michael pedig, ahogy mondta a 24-eshez. Kopogás nélkül rontottunk be, a tanárnő pedig a helyünkre küldött. 

Az óra további részében csendesebben ültünk, nem úgy, mint a többiek, akik egymásnak dobáltak papírrepülőket, esetleg a táblára firkáló tanárt céloztak alufólialabdákkal. Alig csengettek ki, mi máris az udvaron voltunk, tekintetünkkel az udvart pásztáztuk Michael után kutatva, akit - mint később észrevettük - pár srác vett körül. Tehát ő elvan, mi pedig maradunk ketten. Ez az.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok! Két hét után itt van az új rész, hiszen újra szombat van. (Nem mintha múlt héten nem lett volna szombat...Mindegy) Viszont most már hivatalosan is elkezdődött a téli szünet, ami miatt természetesen - mint a legtöbb diák - boldog vagyok. Szóval nem húzom tovább, remélem tetszett. Mellesleg örülnék a visszajelzéseknek!

Boldog karácsonyt mindenkinek!

April xx    

~ 10. ~

Korán reggel a telefonomból üvöltő It's my life-ra keltem, amit csak azért állítottam be, hogy legalább az első nap ne késsek. A zene elhalkult, és visszatért az a rég "hallott" csend, hiszen Michael is csak most kel, a többiek pedig tegnap este már leléptek. Oliverrel együtt, úgyhogy ketten, és gyalog tesszük meg az utat a suliba, ahol majd találkozunk Luke-kal és Calummal. Mert ugye Ash nem velük jár egy suliba.

Halkan nyögdécselve tápászkodtam fel az ágyból, de csak azután, miután a mellettem lévő szobából zenét, majd hangos puffanást hallottam. Tehát Mikey is felkelt.

A szemeim dörzsölgetve, a lábammal nyitottam ki a szekrényem ajtaját, hogy előkészítsem a ruháimat. Gyorsan kapkodtam ki a kupacból a darabokat: egy fekete, ujjatlan Guns N' Roses logóval ellátott pólót, egy fehér, szűk farmerrel, és az angol zászlós Converse-zel, majd egyéni rekordomat megdöntve kapkodtam magamra a cuccokat.

Lassan vánszorogva léptem ki a szobámból, és sikeresen beleütköztem a szobám ajtaja előtt álló Michael-be.

- Mit keresel itt? - pislogtam fel.

- Gondoltam felkeltelek - rántotta meg a vállát, majd sarkon fordult, és becsoszogott a szobájába. Összehúzott szemöldökkel bámultam utána, majd sietve mentem le a lépcsőn, hogy csináljak valami reggelit kettőnknek.

- Mit eszel? - ordítottam fel a fiúnak, mire egy dörmögéssel válaszolt.

- Müzlit - hallottam a hangját, de már csak mellőlem, mire a szívemre szorított kézzel ugrottam hátra, így lelökve egy műanyag vázát a konyhapultról.

- Baszd meg Michael - morogtam, amit csak egy hangos nevetéssel, majd a hátamra csapva kivett egy tálat a legfelső polcról. Tehetetlenül álltam meg a polc előtt, háttal a konyhapultnak, a kezeimet pedig összefontam a mellkasom előtt. - Mikey - bámultam az engem figyelő hülyét. - Segítenél?

- Miben? - vigyorodott el, és letette a tálat a kanalával együtt az asztalra.

- Levennél egyet nekem is?

-Oldd meg - nevetett fel, mire kinyújtott nyelvvel megpróbálkoztam egy tál elérésével, de úgy tűnt, hogy az egyre feljebb van. - Rossz nézni, ahogy szenvedsz - rázta meg a fejét hitetlenül, majd egy laza mozdulattal lekapott egyet a fennlévő müzlis tálak közül.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Fél nyolckor indultunk a suliba, hogy lehetőleg ne késsek le egy órát sem, mert be kell mennem az igazgatóságra elintézni a cuccaimat.

Michael a kapuban várt, unottan bámulta, ahogy a kulcsokkal szerencsétlenkedem, közben a haját piszkálta. Hosszú frufruja a szemébe lógott, azt próbálta arrébb lökni, de az egyfolytában visszahullott az arcába. Zöld szeme alatt táskák húzódtak, ezzel jelezve, hogy nem sokat aludt az éjjel. Mondjuk nem csodálom, hajnali egykor arra keltem fel, hogy őrülten gitározni kezd, majd eldobja. Fekete, Sex Pistols pulcsija ujját feltűrte, így látszottak a bal kezén pihenő karkötők.

Amint bezártam, csendben indultunk meg az öt percre lévő suli felé, ami előtt a diákok csapatokba gyűlve beszélgettek.

- Hova kell mennem? - fordultam a "bátyám" felé, aki akkor már csatlakozott a haverjaihoz.

- Ja, persze, elkísérlek. Gyere - rövid ujjait a csuklóm köré fűzte, és annál fogva kezdett húzni a bejárat felé, ami előtt négy hidrogénszőke hajú lány ácsorgott, köldökig kivágott pólóban, és alig takaró farmersortban.

Csendben haladtunk a folyosón, ahol páran, a szekrényeknek dőlve beszélgettek, de mikor elhaladtunk mellettük mindkettőnket megbámulták. A fejemet lehajtva lépegettem a bátyám mellett, aki csak szótlanul haladt előre, és csak cipőink gumitalpának csattogása hallatszott a - még - csendes épületben. A főfolyosó legvégén lévő ajtóhoz vezetett, majd kopogott és otthagyott. Hát kösz Michael, tényleg kösz.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Húsz perccel később, minden dologgal végezve léptem ki az igazgatói irodából, és ezzel egy időben a zsebembe csúsztattam a lakcímkártyámat. Vigyorogva indultam meg az udvar felé, mert megígértettem a srácokkal, hogy ott megvárnak - már, ha végzek az órakezdés előtt.

- Na, melyik osztályba mész Törpe? - kiáltott oda nekem - mindenkin keresztül - Calum.

- B - ordítottam vissza, mire a legtöbb ember felém kapta a fejét, úgy fél percre, majd Calum-ra és Mikey-ra fél percre, majd újra rám. Na bassza meg, örülök, hogy mindenki engem bámul. Örök hála Calum, imádlak!

- Akkor nem velünk leszel - biggyesztette le a száját a barna hajú barátom, mikor mellé értem, és egy öleléssel köszöntöttem. Szemét napszemüveg fedte, azon keresztül bámult egy füvön ülő, és barátaival beszélgető lányt. 

- Tényleg, Luke hol van? - pillantottam fel Michael-re, mert Calum gondolatai látszólagnagyon elkalandoztak. 

- A teremben. Alszik - felelt szűkszavúan, majd hátat fordítva ment be a suliba. Nagyokat pislogva néztem utána, hiszen - igaz, hogy nem ismerem régóta - még sosem láttam ilyennek. 

- Ezzel meg mi van? - kérdeztem csak úgy magamtól, de Calum meghallotta, így szerintem azt gondolta, hogy tőle kérdezem.

- Valaki azt mondta neki, hogy megfektetne. Nem tetszett neki.

- Ennyi? - vontam fel a szemöldököm, mert igazából ezt a mondatot nem egy srác szájából hallottam már, hanem pontosan hároméból.

- Az más - jegyezte meg az újzélandi fiú. - Azok mi voltunk, és tudja, hogy csak poénból mondtuk. És ezt tökéletesen tudja ő is, vagy, ha nem tudná, száz, hogy mind a hármunknak el lenne törve az orra.

- Ki volt az? - kíváncsiskodtam körbepillantva az udvaron, a tekintetem pedig egy pillanatra megállt egy fekete hajú, és zöld szemű fiú láttán.

- Ő - mutatott az általam kiszemelt srácra, mire az említett hatalmas vigyorral felém intett. Hirtelen fordultam újra Calum felé, aki szikrázó szemekkel nézte. - Ő az iskola úgymond nagymenője. Minden csaj róla ábrándozik, mert a focicsapat kapitánya. Csak az érdekli őket, pedig én is focizok, de kevés csajnak tűnök fel. Ribancok - az utolsó szót már csak nekem motyogta, én pedig hangosan felnevettem.

- Elkísérsz a teremhez?

- Persze - legyintett, és már indult is a hatalmas - és látszólag nehéz - ajtó felé, ami mögött még pár hét pokol vár ránk. Calum - rájuk sem nézva - odaköszönt a még mindig ott álldogáló ribancfalkának, majd a hosszú folyosón elindulva a legutolsó ajtóhoz vezetett és belökte azt. A küszöböt átlépve köszönt oda a padon alvó Luke-ra, majd magamra hagyva sietett ki, hiszen időközben csengettek.

A fejemet forgatva keresni kezdtem egy üres helyet, de mivel a diákok tomboltak, rendkívül nehéz volt megállapítani, hogy hol nem ül senki.

- Gyere már Alice! - ordított át a termen az álmos szőke, én pedig hallgattam rá, és odasiettem hozzá. - Ha nem bánod mellettem fogsz ülni - bökött a sajátja mellett álló egyszemélyes padra, amit semmilyen cucc nem ékesített. - És azt hiszem maradjunk csendben.

Igaza volt, a tanár - elméletileg Mr Gun - éppen belépett a terembe, így arrébb lökve az ajtóban ordítozó osztálytársaimat. Mr Gun az ofőnk, vele az igazgatóiban találkoztam, akkor még elég kedvesnek tűnt, most viszont vastag keretes szemüvege mögött dühösen villogtak szemei.

- Kuss, és üljetek le - utasította a magukat nem zavartató lányokat, akik még mindig a tanári asztalon üldögélnek törökülésben. Mikor az osztály - viszonylag - elcsendesedett Mr Gun lecsapta az asztalára a naplót, és azt - csak, hogy hivatalosabbnak tűnjön - felcsapva, a szemüvege felett átnézve rám pillantott. - Nem tudom, hogy észrevettétek-e, de új tanuló érkezett az osztályunkba, Alice Cooper személyében.

Az osztály egy kisebb csoportja felnevetett, és tekintetüket rám szegezték, így megállapítva, hogy én nem voltam, nem vagyok, és soha nem is leszek az az Alice Cooper, aki annak idején - és még most is - nagy erőbedobással énekelt a színpadon.

- Alice, gyere ki, mutatkozz be - hívott magához Mr Gun, én pedig komótos léptekkel haladtam felé. Semmi kedvem nem volt az egész osztály előtt beszélni, alapból is, aki akar az úgy is összeismerkedik velem, ha nem mondok el magamról mindent...

- Sziasztok, Alice Cooper vagyok, és igen, arról az Alice Cooper-ről lettem elnevezve. 16 éves vagyok és a szünetben költöztem Sydney-ba az apukámmal.

- Kérdezhettek - legyintett az ofő, mire mindenki ordítani kezdte a saját kérdéseit. Egyedül Luke ült nyugodtan, apró félmosollyal az arcán hátradőlt. - Kezeket fel! Aaron?

- Van pasid?

- Nincs, de nem is kell - ráztam a fejem, a szemeim pedig teljesen kitágultak. Teljesen meglepett a kérdés, Luke pedig röhögve bámult, így még zavartabb lettem. Basszus.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hali! Bocsi - tényleg nagyon sajnálom -, hogy csak ma hozom a részt, és nem a megígért napon - azaz tegnap. Mellesleg nem csak azért sajnálom, mert csak most hoztam a részt, de valószínű, hogy a következőt csak két hét múlva fogom kirakni. Már nem ihlethiány miatt (az akad bőven), csak, mert nem tudom, hogy elkezdeni a következő részt... :/ De azért remélem tetszett, és nem untátok halálra magatokat.

U.i.: Hallottátok, hogy Michael Chicago-ban maradt, mert elvesztette az útlevelét? Sajnálom szegényt, de azért vicces is kicsit... Szerencsétlen :D

April xx

~ 9. ~

A tavaszi szünet utolsó két napján ki sem mozdultunk a házból, a legtávolabbi pont, ahova mentünk, az az utcán álló postaláda volt. A fiúk teljesen beköltöztek hozzánk, természetesen Oliverrel együtt, aki nem akart a négy srác között hagyni. Mindkét nap ugyanazt csináltuk: ültünk a zeneszobában, és Fifáztunk, a fiúk néha próbáltak, de csak egy-egy számot játszottak el, és ha megéheztünk, csak felhívtuk az utcában lévő pizzázót, és a rendeltünk.

- Ennyi vagy - pattantam fel a kanapéról, és boldogan kezdtem el böködni Mikey felé, akit végre sikeresen legyőztem Fifában, így első helyen végezve az általunk rendezett bajnokságban, amibe még Ashton is beszállt. Nem önszántából, fogalmazzunk inkább úgy, hogy a Mikey, Luke és Calum veréssel fenyegették.

Mikey dühösen fújtatva bámult fel rám, hiszen az utolsó másodpercekben rúgtam be a döntő gólt a kedvenc játékosommal, Lamparddal. A kezemet elkapva húzott vissza maga mellé, mert így a harmadik helyen végzett a versenyünkben - Calum is megverte. 

- Kuss - morogta duzzogva, kezeit összefonta a mellkasa előtt, és félig-meddig hátat fordított. 

Vihogva pacsiztunk össze Calummal és teljes örömmel figyeltük a többieket, hiszen sikerült megvernünk a magát legjobbnak tartó Michael-t. 

- Egyszer győztél csak le, és nem is fogsz többször - fordult felém hirtelen a bátyám, mire összerezzentem és ösztönösen hátráltam volna, ha Calum nem ült volna mögöttem. - Jobb vagyok nálad Fifában, most csak szerencséd volt. 

- Neked volt szerencséd, hogy csak egyel vertelek el - nyújtottam ki rá a nyelvem, mire Ash, teljesen kislányos hangon felnevetett. - Te meg, hogy tudsz így röhögni? - pördültem a szórakozott dobos felé, aki egyébként meg nem hivatalos tagja az 5 Seconds of Summernek. 

- Ezzel a gyönyörű képességgel jöttem világra. Tudod, tökéletes embernek kell valami, amivel még jobban kiemelkedik a többiek közül.

- Igen, és ez esetedben a szerénység - bólintottam megértően. - Nehéz tökéletesnek lenni - sóhajtottam színpadiasan, amit persze Oliver nem hagyhatott annyiban.

- Ezt ne mondd még egyszer, mert ránk szakad ez a kibaszott plafon!

- Kösz, kurva kedves vagy - röhögve mutattam be neki, mire ölelésébe vont. Nem haragudtam rá, de mindig ezt csinálja, ha valami - más számára esetleg - bántót mond. Egyébként tippem sincs, hogy hogyan nincsen még csaja. Ez számomra örök titok marad. - Unatkozok.

- Most fejezted be a játékot! - csodálkozott Luke.

- Attól még unatkozhatok, nem? - pillantottam fel rá, kiskutyaszemekkel, ő pedig hangosan nevetett fel. - Odaadod a gitárod?

- Melyiket? - bámult rám felkészülve a legrosszabbra. Mondjuk megértem, mert gitárom az van, de nem sok érzékem van hozzá. De azért kitartóan próbálkozom, és természetesen imádom a hangszert. Ki ne imádná?

- Azt - mutattam rá a velem szemben álló, sima, akusztikus gitárra, amiről tudtam, hogy mindenképpen az övé. Pár lépéssel átszelte azt a távolságot, ami nekem vagy húszba kerülne, majd a kezembe nyomta a hangszert. - Köszönöm - mosolyogtam rá, majd előre hajoltam, hogy lássam a húrokat.

Legnagyobb tudásom szerint kezdtem el játszani az Estranged nevű kilenc perces Guns N' Roses számot. A zenével nincs probléma, de jó sokat hibáztam, hiszen minél előbb próbáltam eljutni Slash szólójáig, ami a kedvenc részem a számból, és a klipből is.

Amint elértem addig, amikor Slash kiemelkedik a vízből, és elkezdi a senkiével össze nem téveszthető, eredeti és tökéletes szólóba kezd, Oliver röhögve, és metál villát mutogatva térdelt mellém, és kezdte rázni a fejét. Mondjuk, a számból csak ezt a részt tudom tökéletesen, hiszen hányszor volt olyan, hogy ha rossz kedvem volt megnéztem a klipet. Teljesen azonosulni tudtam a klipbeli Axl-lel, aki a saját maga árnyékaként ugrott bele a vízbe arról a hajóról, pont úgy, mint ahogy Rose akart a Titanicban. Amit egyébként még mindig nem láttam végig.

- Hülye - löktem meg a nagybátyám a mellkasánál, mikor végeztem, mert már kezdett idegesíteni azzal, hogy szó szerint a nyakamba lihegett. - Miattad rontottam el a végét.

- Nem csak a végét rontottad el, egyedül a szóló volt hibátlan - kotyogott közbe Mikey a bal oldalam felől, mire csak egy bordán vágással reagáltam. Ciki, hogy a bátyám oktat ki gitározásból, főleg úgy, hogy már tudom, én régebben kezdtem.

- De az legalább az volt - védett meg Ashton, majd hitetlenül felnevetett. - Dobolni tudsz?

- Még nem próbáltam, és ha nem akarod, hogy elrontsam az egészet, inkább mögé sem ültetsz - ráztam a fejem vigyorogva, majd inkább az énekes kezébe nyomtam a hangszert, hogy az ne károsodjon jobban nálam, mert ahogy hallottam, sikerült elhangolnom. A kis bigyók csavargatása nélkül. Kilenc perc alatt. Egyéni rekord! Taps, taps, taps.

- Akkor inkább hagyjuk - legyintett Ash, majd egy sajnálkozó pillantást vetett a sarokba állított dobjára, amihez a bandából rajta kívül a többiek nem nyúlhatnak. Nagy ritkán maximum.

- Csináljunk valamiiit! - vergődött mellettem Calum, ami miatt nem csak ő esett le a földre, de engem is magával rántott. - Bocsi.

- Igaza van, ne csak üljünk, találjunk ki valamit. Ami nem unalmas - pattantam fel, és gyorsan leporoltam a gatyám, hiszen a fapadlót elég nagy koszréteg takarta. Még egy pizzadarab is rám ragadt, pedig csak a konyhában ettünk.

- Kaja csatázzunk! - vetette fel az  ötletet Mike.

- Engem felejts el - lépett hátra Luke, csakhogy mind az öten - Mikey, Cal, Ash, Oli és én - eszelős tekintettel fordítottuk felé a fejünket. - Nem. Nem, nem, nem! Én nem szállok be! - röhögött fel zavartan, csakhogy a mellette álló Ashton egy - nem tudom honnan szerzett - pizzát nyomott a szöszi képébe. - Baszd meg Ashton Fletcher Irwin!

- Honnan volt nálad pizza?

- Unatkoztam éjszaka. És bejöttem tévézni. Meg kajálni. És itt maradt a pizzám - röhögött fel Ash.

- Akkor azért ültem bele egy pizzadarabba - tátottam el a számat, mikor megtudtam, hogy nem én vagyok hülye, és az előbb tényleg pizzába érkeztem.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Egyébként a kajacsata csak annyiból állt, hogy halálra kínoztuk szegény Luke-ot, ő pedig duzzogva ült le a kanapéra. Kezeit összefonta a mellkasa előtt, és kifejezéstelen arccal bámulta a tévé képernyőjét, amin ide-oda futkostak a focisták.

- Ne már! - ült le mellé Michael. - Ne legyél morci!

Hitetlenül röhögtünk fel a szóhasználatán, és természetesen a hanglejtésén, hiszen úgy beszélt a szőke fiúhoz, mintha a csaját próbálná megbékíteni. Nevetve léptem a szöszi elé, majd a vállára támaszkodva bámultam bele a szemébe. 

- Ne durcizz Leila!

- Leila? - ráncolta a szemöldökét az összes szobában tartózkodó egyén, mire hevesen bólogatni kezdtem.

- Tudjátok, Luke meg Leila - magyaráztam, mert ránézésre senki nem értette meg. Én viszont hallottam, hogy mindenkinek koppant, és talán valakinek még vissza is pattant. 

- Hülye vagy kislány - borzolta össze a hajam Oliver, mire fellöktem magam a szőke fiú válláról, és felhúzott szemöldökkel bámultam a nagybátyámra, aki már a szoba másik felében volt.

- Buzi - öltöttem ki a nyelvem.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok! Sajnálom, hogy csak most rakom ki a részt, de nem voltam itthon. A lényeg az, hogy már kiraktam, és még szombat van. Remélem tetszett! 

April xx        

~ 8. ~

Már csak pár nap volt a szünetből, de a fiúk még mindig nálunk csöveztek, és próbáltak nyugtatni, hogy biztos nem kerülök szar osztályba, vagy ha igen, akkor vagy Calum vagy Luke mellettem lesz. Vagy természetesen Mikey, aki Calum-mal jár egy osztályba.

- Menjünk le a partra! - vetette fel az ötletet Luke, aki természetesen, mint mindig - kivéve mikor másnapos - ezerrel pörgött, még lelőni sem lehetett. Mikey csak pár milliméterre emelte fel a fejét a kanapé karfájáról, hiszen többre nem volt képes, mert mi - Calum, Luke és én - rajta ültünk, és körbenézett. - Úgyis itt vannak a fürdőruháink, nem?

- Medencézzünk inkább - szólt közbe Oli, de Luke csak rámordult.

- Nem, mert a parton van csúszda.

- Meg ugrálóvár - csillant fel Mikey szeme is. Ashton csak várta, hogy mit hoznak ki így hárman, hogy a végén maradunk, vagy megyünk, Calum pedig a vállamon pihentette a fejét, mert fáradt volt - az egész éjszakát dalírással és gitározással töltötte.

- Akkor menjünk a partra - adtam meg a végső löketet, és a fiúk már szaladtak is fel Mikey szobájába, hogy átcseréljék a gatyájukat, és felvegyenek egy papucsot. Utoljára én álltam fel a kanapéként szolgáló Michael-ről, aki hálásan biccentett, és a kezem segítségével két lábbal állt a földön.

- Köszi - motyogta, és mellettem elhaladva sietett fel a lépcsőn, én pedig lassan követtem, minden egyes lépcsőfokot megszámlálva, és vigyázva, hogy még egy hangot se adjon ki az itt-ott recsegő fa.

A szobám felé vettem az irányt, aminek ajtaja - mint az esetek kilencven százalékában - nyitva volt. 

Halkan léptem át a küszöböt, és már fordultam is a szekrényem felé, hogy előkotorjam belőle az éppen nem koszos, piros-fekete kockás bikinimet. Amint kivettem tettem egy hátraarcot, majd léptem is hátra, mert Luke arca pár centire volt az enyémtől.

- Baszd meg Lucas! - löktem félre a már fürdőgatyában álló barátomat, aki hang nélkül röhögött, és csapkodott, így olyan hatást keltve, mintha egy retardált fóka lenne. - Takarodj ki a szobámból - szóltam rá, mert leült az ágyamra, és onnan nézte volna ahogy átöltözöm.

- Muszáj?

- Ha nem akarsz pofont, akkor igen - bólintottam, és a folyosó felé mutattam, mert még nem volt alkalmam becsukni az ajtót.

- Megyek is kapitánynő - tette fel védekezően a kezét, és kihátrált a szobámból. Hozzászoktam már, hogy perverz, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire. Amint elhagyta a helyiséget már kulcsra is zártam az ajtót, hogy eszébe se jusson esetleg benyitni vagy valami, mert nem akarom még a banda befutása előtt megölni.

Gyorsan vedlettem át a bikinimbe, alig volt két perc, majd felvettem Oli egyik pólóját, ami a combomig ért, hiszen nem akartam csak így lemenni a partra - még akkor sem, ha csak öt percre van -, majd a napszemcsimet felkaptam az asztalról, s már mentem is le a nappaliba, ahol már az összes fiú ott volt - legalábbis a hangokból ítélve. Nem tévedtem, hiszen a srácok tényleg a nappaliban várakoztak rám, elég nagy zajt csapva - Luke, Mikey és Ash párnával püfölték egymást, Calum Sirius-szal játszott, Oli pedig a telefonjáról bömböltette a zenét.

- Mehetünk - álltam meg előttük, majd a lábamat a strandpapucsomba bújtattam, és vártam, hogy mindegyikük legyen indulásra készen. Oli egyből felpattant a fotelből, Calum feltolta magát a földről, Mikey pedig feltápászkodott Ash-ről, akire véletlenül ráesett. Luke a kanapéra dobta a fehér díszpárnát, majd felsegítette a még mindig fetrengő Ashtont aki még utoljára tarkón vágta Mike-ot, és követve Luke példáját ő is megszabadult a fegyverétől.

Oli a vállára kapta a strandtáskát, amiben benne volt mindegyikünk törölközője, egy labda, és egy felfújatlan nagy úszógumi, amit Mikey engedett le tegnap, azzal a címszóval, hogy "Most kibaszok veletek köcsögök!". Egyébként nem értettem a gondolatmenetét, hiszen csak ő szokta használni a gumit, mi anélkül is tökéletesen elvagyunk a vízben.

Gyalog indultunk el az alig tíz percre lévő strandra, ahol az egész napot töltöttük. A fiúk természetesen egyre nagyobb hülyeségekkel szórakoztattak engem, és a többi mellettünk haladót - egymás vérét szívták, ordítva énekelték a legrosszabb popszámokat, engem pedig csikiztek. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A partra érve ledobtuk a táskát a homokba, majd mindegyikünk leterítette a saját törölközőjét úgy, hogy azok érintkezzenek egymással, és így nagyobb helyünk legyen. A fiúk lekapták a fejükről a napszemüveget, és már futottak is az óceánba, én pedig a levettem magamról a pólómat, és elfeküdtem a törölközőkön a napozás kedvéért.

- Alice gyere! - üvöltött nekem Ashton, de én csak a könyökömön támaszkodva megcsóváltam a fejem, ő pedig Calummal az oldalán megindult felém. 

- Ne, ne, ne! - ráztam a fejem, de ők csak egy önelégült mosolyt kíséretében igyekeztek felém, egymást támogatva a nagy hullámok miatt, amik a hátukat, és - később - a lábukat csapdosták. - Ne merjetek beledobni, vagy esküszöm, hogy megverlek titeket - emeltem fel az ujjam.

- Inkább ki - jegyezte meg Calum, mire combon rúgtam, így ő összehúzódott.

- Álmodj róla édesem - pislogtam ártatlanul, majd Ashtonnal egyszerre nevettem fel a szenvedő srácon, aki egyébként kitartóan játszotta meg magát. 

- Fogd meg a lábát - csapott a basszista hátára, aki egy halk "Aú" elmotyogása után megfogta mindkét bokám, Ash pedig a hónaljam alá nyúlt, és így emeltek fel a puha homokról. Hiába kapálóztam, rángattam a kezem, esetleg a lábam, nem tudtam szabadulni, ezért pár másodperc múlva már a vízben lépkedtek még mindig tartva engem, majd mikor úgy ítélték meg, hogy már elég mély, egyet lendítettek rajtam, és úgy dobtak be Michael és Luke közé.

Ahogy a hideg folyadék érintkezett a bőrömmel kirázott a hideg, majd egy utolsó, kétségbeesett levegővétel után elmerültem. A szemem nyitva maradt, így csípte a só, de láthattam Michael és Luke lábát, hiszen közöttük csapódtam bele az egyik kisebb hullámba. A hátamat csípte a csapódás, de csak gyengén, így nem siettem a felszínre jutással, hanem szoktam a vizet. Úgy fél percig, hiszen a levegőm gyorsan elfogyott, és megfulladni sem akartam.

- Azt hittem már fel se jössz - bámult rám Mikey aggódó tekintettel, amit tökéletes alkalomnak találtam arra, hogy víz alá kényszerítsem. Biccentettem Olivernek, aki már bukott is a felszín alá, én pedig bólogatva léptem közelebb a fiatal gitároshoz. Senki nem értette, hogy mit csinálok, hiszen nem szoktam csak úgy random ölelgetni a fiút, most pedig pillanatok alatt, gondolkodás nélkül fontam karjaim a dereka köré, így érintkezett a csupasz bőrünk. Pár pillanat múlva viszont már leesett nekik a tervük, hiszen még mielőtt Michael eldőlt volna én gyorsan elléptem - vagyis úsztam - tőle, ő pedig így szabadon hasalt bele az óceánba. 

Oliver röhögve, és vizet köpködve bukkant fel, majd lepacsizott velem és a többiekkel. Pár másodpercre rá Mikey vizet tincseit is megpillanthattuk, de mielőtt elkezdett volna kiemelkedni eltűnt. Csak akkor tudtam meg, hogy mit csinál, mikor Luke, Ashton, majd végül Calum-ot is lehúzta maga mellé. 

Egyszerre - és természetesen vihogva - jöttek fel mind a négyen. 

- Mit csináljunk? - locsolta Luke az arcomba a vizet, amit nevetve viszonoztam, majd a hátára csimpaszkodtam.

- Én felülök a nyakadba - jelentettem ki - Calum Mikey-éba, Ashton pedig Oliébe. És olyan kakasizézünk.

- Akkor gyere - mondta Luke, és lejjebb ment, hogy kényelmesen fel tudjak mászni a nyakába. - Egyébként az kakasviadal.

- Jó, na, tőlem akár tyúkviadal is lehet - legyintettem, majd sikeresen elhelyezkedtem a nyakában, ő pedig a lábamat fogva tartott meg. - Na, mi lesz már pattanjatok fel! - néztem a durcásan álló Mikey-ra és Calumra.

- Nem fog a nyakamba ülni - mondta Michael, és a karjait duzzogva összefonta a mellkasa előtt. - Senki nem fog a nyakamba ülni.

- Luke, te felveszed Calumot? - hajoltam fentről a fiú arca elé, ő pedig bólintott, és minden figyelmeztetés nélkül a lábaimnál fogva borított bele a vízbe. Időm sem volt felfogni, hogy mi történik, úgyhogy nyitott szemmel és szájjal, levegő nélkül merültem alá, minek következtében nemcsak a szemem, de a torkom is égni kezdett a sótól.

Köhögve bukkantam fel, szorosan ölelve a mellettem álló - mint később megállapítottam - Ashton derekát, és próbáltam nem megfulladni. Csak lassan nyitottam ki a szemem, hiszen még mindig csípte az az átkozott só, amit az óceán vize tartalmaz.

- Baszd meg köcsög - motyogtam két fuldoklási roham között, majd Mikey-hoz úsztam, hogy a nyakába tudjak mászni. - Gyere lejjebb - utasítottam kedvesen, majd megismételtem ugyan azt a műveletet, amit Luke-nál is csináltam.

- Megvagyok - pillantott körbe Calum, mikor a lábai már Luke fejének két oldalán lógtak le. - Kezdhetjük?

- Felőlem - rántotta meg a vállát Oliver, ami miatt Ashton veszélyesen megingott, és ha nem kapaszkodik meg a nagybátyám hajában még a játék előtt kiestek volna. - Ááá, bazdmeg! - kiáltott fel Oli, és próbált úgy dühöngeni, hogy nehogy leessen a világ talán legőrültebb dobosa.

- Hajrá srácok - biccentettem hatalmas vigyorral az arcomon, és ujjaimmal Mikey szőkés hajába túrtam. A másik - jobb - kezemmel pedig készen álltam belelökni Calumot és Ashtont a vízbe, hogy így megbosszuljam, amit velem tettek.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Halihó kedves idetévedő egyének! Azért most rakom fel a részt, mert holnap nem leszek itthon, és valószínűleg gépközelbe sem fogok jutni. De mindegy...A rész a szünet vége előtt egyik napot írja le, és a következő részben itt is beköszönt a suli, csak itt az utolsó pár hét kezdődik. Nem nagyon lesz benne egyébkét szó róla, csak annyiban, hogy az első nap fontos momentum lesz... De nem pofázok tovább... Mindegy, mindenkinek jó hétvégét!

April xx    

~ Michael Clifford ~

  Hali! 

A bejegyzés nem rész, hanem Mikey - a világ legtökéletesebb piros hajú elmebeteg embere - szülinapja miatt íródott. Tudom, hogy ez a bejegyzés soha az életben nem fog eljutni hozzá kivéve ha én leszek a felesége és megmutatom neki... Igen, minden bizonnyal ez lesz. Ha-ha, jó vicc..., de mivel imádom úgy az egész lényét és ő a blog főszereplője - az egyik -, igazán megérdemel egy külön bejegyzést...

És, mivel tele van a gépem és a telefonom is a képeivel Mikey-ról van a legtöbb képem... ezért, hozok róla pár képet...

Happy Birthday Michael Fucking Clifford a nagy piros kutya!

April xx     

~ 7. ~

Hali minden erre tévedő egyednek! A részben elég sok a szóismétlés, ez csak a szobaleírások miatt van. Mellesleg sem a rész sem lett díjnyertes, sőt eddig talán ez a leggyengébb - és remélem végig ez is lesz az. Mindegy, nem sok mindent tudok ehhez hozzáfűzni, csak annyit, hogy a cselekmények 1-2 rész múlva beindulnak. Remélem tetszeni fog, jó olvasást!

- Többiek? - tettem fel az első kérdést, ami az eszembe jutott a döbbenet után.

- Medencénél. Mondjuk Luke vigyáz, szóval ő napozik - az utolsó szónál az ujjaiból idézőjelet formált. - Gondoltam megvárlak. Körbevezesselek? - óvatos félmosolyra húzta a száját, és kérdőn pillantott rám.

- Megköszönném - bólintottam, és egyből mellé léptem, hiszen amint válaszoltam fellökte magát a kanapéról, és felém nyújtotta a kezét, amit természetesen, mit jó testvér megfogtam.

- Akkor gyere - előre ment, és a lépcső felé húzott, amin futni kezdett, úgyhogy máris elengedte a kezemet. Lassabban követtem, így tökéletesen meg tudta figyelni a lépteimet a legfelső fokon állva. - Milyen pici vagy! - nevetett ki az igazán kedves "bátyám". - És lassú is - tette hozzá, mivel én még csak a közepénél jártam.

- Baszd meg - szóltam vissza, mikor felértem, és adtam egy zsibit a vállába, mire felszisszent, és megdörzsölte a kezét.

- Kegyetlen - motyogta, de visszamászott az az idegesítően aranyos vigyor az arcára, amivel bármelyik lányt levenné a lábáról. És én nem mondok sok srácra ilyet, de Michael, na, rá teljesen igaz. - Az a szobám - mutatott egy ajtóra. - Megnézed?

- Robbant ott atombomba? - húztam fel a szemöldököm, mire felnevetett, majd megrázta a fejét.

- Nem.

A lábával lökte be az ajtót, így tökéletes rálátásom volt a helyiségre. A falak barnák voltak, teljesen összhangban voltak a hasonló színű bútorokkal. A szobában nem volt olyan nagy a kupi, bár egy két szétdobált zoknit és alsógatyát felfedeztem - a sarokban, a szekrény előtt, és még a csilláron is. Bal oldalon a falnak tolva egy hatalmas franciaágy állt, fekete ágyruhával, mellette egy kisebb éjjeliszekrényt fedeztem fel, aminek egy kicsit nyitva volt a fiókja, így megpillanthattam a benne heverő pengetőket. Mellette két gitár állt, mindkettő az állványában - az egyik fekete, fehér X feliratos, a másik pedig sötétbarna volt, de a színe a gitár közepe felé világosodott.

Az ággyal szemben egy íróasztalt helyeztek, aminek lapján papírok feküdtek, mellettük tollakkal, a tetején pedig egy tévé volt.. A szekrény az íróasztal és az ajtó közé volt állítva. A szekrény egyik polcán könyvek sorakoztak, mindegyik elég meggyötört volt - gondolom Michael sokat lapozhatta őket. Odaléptem hozzájuk, és egyesével végigsimítottam a gerincükön, és elolvastam a címüket.

- Azok a kedvenc bandáim tagjainak az életrajza. Vagy éppen a bandáknak a története - magyarázta, mikor látta, hogy kiveszek egyet közölük. - Az Green Day - mosolyodott el, mikor kinyitottam a könyvet, és beleolvastam.

- Imádom ezt a könyvet - csuktam be. - Ahogy a bandát is. Kiskorom óta a kedvenceim.

Nem válaszolt, a tekintetem pedig újra az asztalon fekvő lapokra vándorolt

- Azok mik? - érdeklődtem az asztal felé mutatva, mire elfordult.

- Dalszövegek - a kezébe vette az egyiket, és felolvasta nekem. - Nem sok, az összes csak egy-egy sor. Semmire nem megyünk velük - húzta el a száját, majd visszatette a papírt a helyére. 

Fél perccel később újra átléptem a szobája küszöbét, de most a folyosóra kerültem. A folyosó végén lévő ajtó felé vezetett, ami mögött a fürdőszoba terült el. A fala kék csempékkel volt kirakva, amihez illett a kék, pingvines vécéülőke is. Az utóbbin természetesen nevetnem kellett, és Michael is csatlakozott hozzám, mikor követte a pillantásom. 

- Ez miért ilyen? 

- Nem tudtunk választani. Luke-nak sikerült - válaszolta. - Azt hiszem 8.-asak voltunk. Tudod, Luke imádja a pingvineket. Én meg az oroszlánokat - nyújtotta el az "a" betűt, majd "o" alakot formált ajkaival. - Segíts megkeresni Daniel-t - rángatott ki a fürdőből, és már kutatott is Daniel után.

- Ki az a Daniel? 

- Az oroszlánom - vágta rá, mintha ez tök természetes lenne.

- Neked olyanod is van? - tátottam el a számat meglepődve, hiszen Mikey alapból nem tűnt ennyire idiótának. Mármint amikor először láttam.

- Igen, Calum-tól kaptam az egyik szülinapomra. Azt hiszem a tizenegyedikre. Nagyon aranyos - tájékoztatott az oroszlánja eredetéről, és vigyorogva nyúlt be az ágya alá, hogy megnézze ott van-e, amit keresett. Ott volt. - Alice, ő Daniel, Daniel, ő Alice - mutatott be minket egymásnak, ami miatt fájdalmasan a homlokomra csaptam. Mikey csak kiröhögött, és az ágyra helyezte a plüssöt, majd a csuklómat megfogva húzni kezdett az utolsó előtti ajtó felé.

- Ez a zeneszoba. Itt gyakorolhatunk a srácokkal, és szoktam ide jönni akkor is, ha nyugalomra vágyom.

Egy "L" alakú kanapé volt a sarokba tolva, előtte egy dohányzóasztal állt, amin X-Boxhoz való karokat helyeztek el. Ezekkel szemben egy óriási TV foglalt helyet, mellette milliónyi játékkal az X-Boxhoz. A sarokban egy dob állt, mellette a falnak két basszusgitárt támasztottak, és két másikat is.

- Jó hely - jegyeztem meg, miután kicsodálkoztam magam. - Most már a szobámat is megmutathatnád.

- Azt akartam a végére hagyni, de legyen - vonta meg a vállát, és már indult is a következő helyiség felé, aminek ajtaja teljesen nyitva volt. - Tessék.

Amint megpillantottam a szobám a szám nyitva maradt, és a szemeim is elkerekedtek. Gyönyörű volt az egész, összhangban volt minden mindennel.

A falak sötétzöld színben pompáztak, rájuk már az összes poszterem ki volt ragasztva - sejtettem, hogy ez Mikey, Luke, Calum és Ash műve - még az életnagyságú Billie Joe kép is, aminek a felragasztásával én fél napot szenvedtem. Megmosolyogtatott az emlékkép, amikor próbáltam feltenni a falra, de az ügyetlenségemnek köszönhetően én ragadtam hozzá a képhez, és nem az a falhoz.

Az ágy a szekrényem mellett állt, mindkettő barna színben pompázott - a színösszeállítást száz százalék, hogy apa választotta, hisz csak ő tudja, a barna és a zöld a két kedvenc színem  -, a fekvőhelyem mellett egy éjjeliszekrény állt, amin egy kisebb olvasólámpa kapott helyet. Az ággyal szemben egy íróasztalt helyeztek el, aminek két fiókja, és két polca volt. A polcokon a kedvenc könyveim foglalták a helyet, a fiókokban pedig a tanuláshoz szükséges könyveim. Természetesen ez a bútor is barna volt, ahogy az előtte lévő gurulós székem, és a mellette - a sarokba helyezett - babzsákfotelem is. A tévé a falra volt szerelve, természetesen ez is tetszett.

- A világítás a legjobb - szólalt meg hirtelen Mikey a fülemtől pár milliméterre.

- Baszd meg - ugrottam meg, hiszen meglepett, hogy beszélt. El is felejtettem, hogy itt van, azt hittem már magamra hagyott. - Miért, az milyen?

- Nekem tetszik - vonta meg a vállát, és az éjjeliszekrényen fekvő távirányítóért nyúlt. Megnyomott egy gombot, mire az ágy fölött lévő palfonrészből - mármint a plafon alatt lévő plafon - hangulatvilágítás keletkezett. Egy másik gomb megnyomásával a szobát kék fény töltötte be, a harmadikkal pedig zöld. Arról már ne is beszéljünk, hogy ezt meg lehetett csinálni pirossal, lilával, és természetesen fehérrel is. 

- Ez kibaszott jó - dőltem be az ágyra, amire egy pink plüsspónit tettek. - Ez mi?

- A pónim. Gondoltam neked adom, mint jó báty.

- Neked komolyan van pónid? - kerekedtek ki a szemeim, mire vigyorogva bólogatni kezdett. - Te nem vagy normális. 

- Mondták már, de sosem értem, hogy miért - bandzsított, majd röhögve elterült mellettem. - Vegyél fel fürdőruhát, és két perc múlva legyél az ajtóm előtt. Vagy én leszek a tied előtt, az lényegtelen.

- De nekem nincsen - ráztam meg a fejem.

- Mindenről gondoskodtunk, nyugodj meg - kacsintott, és már ki is sietett a folyosóra, aminek padlója faburkolatú vagy milyen volt. Padlóról jut eszembe, a szobám talaját barna szőnyeg fedte. Olyan érzésem volt mikor ráleptem, mint ha felhőkön járnék, talpamat csikizte a füvet imitáló szálak.

A szekrényemhez léptem, és kinyitottam az ajtaját. A fa mögött hatalmas ruhakupacok voltak, köztük az eddigi, és új cuccok is, olyanok, amikkel apa ki akart rángatni a nyomoromból. Mármint a fekete ruhadarabok között rikított az a pár fehér és citromsárga póló, amit eddig még nem láttam, de mindkettő színre bandalogók voltak nyomtatva.

A fehérneműs fiókhoz nyúltam, melyben ott lapult egy fekete bikini, amire könnyen rábukkantam. A szobámban vettem át a ruhámat a bikinire, de előtte az ajtót gondosan bezártam, nehogy valaki - jelen esetben a fiúk egyike - rám nyisson. 

Amint elfordítottam a kulcsot a zárban az ajtó kicsapódott, és Mikey rontott be rajtam fekete fürdőgatyában. Hassal vetette magát az ágyamra, majd a hátára bámult, és kezével megtámasztotta a fejét, úgy bámult rám.

- Jól áll - jelentette ki. - Én választottam.

- Jó ízlésed van - vontam meg a vállam. - Mellesleg emeld fel a segged az ágyamról, és takarodjunk le a többiekhez fürödni.

  April xx 

~ 6. ~

Körülbelül egy óra múlva végeztünk a játékkal. Második lettem, mert legyőztem Calum-ot - elméletileg megzavarta, hogy azt hitte, hogy a kékekkel van -, de Mikey-t már lehetetlennek tűnt. Nem tudom, hogy egyébként mennyit játszhat rajta, de olyan szinten profi, hogy indulhatna egy Fifa bajnokságon - már, ha van olyan.

- Ennyit erről - dőltem hátra az ágyon, így pont Michael hasán landoltam.

- Kösz - köhögött, mintha kinyomtam belőle a lelket is, de tudtam, hogy csak szórakozik. Haha, kibaszott vicces vagy bátyó. - Leszállhatnál  rólam - lökte meg a vállam, így átgurultam Calum-ra.

- Menni kéne - pillantott a falon ketyegő órára Ashton, majd engem, és Mikey-t felrángatva megállt az ajtó előtt. - Megyek felkeltem Luke-ot. Vigyázz, reggel olyan, mint egy sárkány. Ő is ezt mondta - kacsintott, majd ki is ment a szobánkból, hogy valamilyen "kedves" módon felébressze a haverját.

Röhögve mentem utána, hogy megnézzem a módszerét, vagy esetleg segítsek neki az ébresztésben. Éppen láttam, hogy melyik helyiségbe fordult be, én pedig - amilyen csendesen csak tudtam - követtem oda. Nem csukta be az ajtót, így ő sem vehette észre, hogy ott vagyok, mert nekem háttal állt, az ablakon nézett ki.

Ahogy ott állt, teljesen magányosnak tűnt, én pedig - természetesen - megsajnáltam. Nem értettem, hogy hogyhogy nem talált még magának barátnőt, hiszen - nem is kicsit - helyes. Kivasalt - ez látszott - barna hajába néha-néha beletúrt hosszú ujjaival, fekete, szűk farmerje kiemelte, a lába formáit, pólóján hátul is Pink Floyd felirat látszódott.

- Ash - szólítottam meg a srácot, mire összerándult, és felém fordult. Mosolygott, de láttam rajta, hogy nem teljesen őszintén, mire visszavigyorogtam rá. - Felébresztjük? - biccentettem a békésen alvó Luke felé.

- Persze - nevetett fel, és mellém állt. - Csak azt mond meg, hogy hogyan.

Amint becsukta a száját, két alak futott be a szobába, és ordítva ugrottak az ágyra, ahonnan nem sokkal - pár másodperccel - később köhögés, nyögdécselés, és halk káromkodás hallatszott. Na meg nevetés.

Röhögve fordultunk feléjük, de már csak annyit láttunk, hogy először Michael, majd Calum landol a padlón, majd Luke felül. Egyre hangosabban szidta a barátait, akikre pedig a sértések miatt egyre inkább rátört a röhögőgörcs, így a padlón vonaglottak, amíg Luke fáradtan dőlt vissza a párnájára, de nem sokáig, hiszen pattant is fel, és futott a vécére, ahol - a hangokból, és Ash arcából ítélve - kidobta a taccsot.

- Most már össze kell őket kaparni - bökött Ash a két fetrengő idiótára, majd az éppen a fürdőből kitámolygó Luke-ra. Az ágy mellé érve a térdére támaszkodott, majd felnézett ránk.

- Neked is jó reggelt - mosolygott rám, mire felkuncogtam.

- Ne csajozz, az én kishúgom! - pattant fel Mikey, de még mindig rázkódott a válla. Hátba verte a még mindig instabil Luke-ot, aki így arccal előre az ágyába zuhant, és ahogy láttuk nem is szándékozott onnan felkelni.

Calum - aki éppen az incidens előtt állt fel -, most összecsuklott, és hason fekve röhögött. Ettől már Ashton se bírta tovább, így ő is nevetni kellett, a röhögésétől pedig nekem is. Mikey csak mosolyogva nézte a földön fekvő hármasunkat, majd az ágyra vetette magát, és bekapcsolta a tévét, amiben valami baromság ment.

- Menni kell - tápászkodott fel Calum az ágy mellől, majd a csuklójára kötött órára pillantott, aminek mutatója pont kettő órára mutatott. - Luke, szedd össze magad, Ash, Alice álljatok fel, Mikey te pedig kapcsold ki azt a szart. Tíz percetek van - a srác még - a nyomatékosítás kedvéért - kettőt tapsolt, majd egyedül hagyott minket a szobában.

Felrángattuk az énekest az ágyról, és elküldtük fürödni, azzal a címszóval, hogy "Olyan vagy, mint egy majom, menj zuhanyozz le, van tíz perced!". A tíz perc hallatán már ment is be a fürdőbe, mi pedig összedörzsöltük a tenyerünket, és vihogva mentünk el a szobánkba - Mikey a sajátjába, Ashton-nal együtt, én pedig az enyémbe -, hogy összekaparjuk a cuccainkat.

Kereken tizenöt - Calum engedékeny volt Luke-kal szemben - perc múlva, mind az öten a ház előtt álltunk. A fiúk válláról egy-egy sporttáska lógott, és úgy figyelték a bejáratot, amin perc múlva Luke lépett ki, már emberi formában. A haja a szemébe lógott, de pont úgy, hogy ne takarja el a csillogó kék szemét, ami azért nem annyira szép, mint a "bátyámnak", de el lehet bennük veszni.

- Mi megyünk négyen - mutatott Mikey magára, Calum-ra, Ashton-ra, és rám - ti pedig ketten, hogy ne Ashton kocsijába okádjon.

- Baszd meg Michael - motyogta Oli, de belement, mert, ahogy mondta, "rossz arca van, elbeszélgetek vele kicsit, hogy mit is tervez veled". De erről csak én tudtam, a többiek nem, így a szöszi sem tiltakozott, hogy nem akar egy légtérben tartózkodni, az én kedves nagybátyám. Biztatólag Luke-ra kacsintottam, aki ezt nem értette, de elmosolyodott.

Az ajtót feltépve pattantam be a vezető mögötti ülésre, így Ashton mögé kerültem. Egy kisebb csata folyt a másik két fiú között az anyósülésért, de Calum-nak valahogy sikerült megfognia a kilincset, és bepattant az ülésre, így Michael morogva szállt be az autóba. Megpróbált minél inkább hátat fordítani az előtte ülő fiúnak, így a kezével tartotta magát, hogy ne essen be a két ülés közé. Lábait mellettem pihentette, vagyis azzal is tartotta magát.

- Ez mit csinál? - böktem meg Calum vállát, mire a helyére térdelve, a fejtámla felett bámult le Mikey-ra, és vigyorogva rázta meg a fejét.

- Fogalmam sincs - válaszolt, Mikey pedig grimaszolt rá. - Mit csinálsz?

- Hátat fordítok neked - nyafogott. Pont olyan volt, mint egy ötéves kisfiú, aki nem kapta meg amit akart, így inkább meg sem akar szólalni, és emiatt kiröhögik. Csak az a probléma, hogy Michael 16 éves, és nem 5. Részletkérdés.

- Michael, nem öt éves vagy, ülj fel rendesen - szólt rá Ashton, a szemét egy pillanatra lekapva az útról. - Öt perc múlva ott vagyunk, ha addig így ülsz, megverlek.

- De nem Fifában - nyújtotta ki a nyelvét az említett, de nem mozdult meg. Calum a fejét rázva ült vissza, és benyomta a rádiót, amiből épp hallottam a November Rain utolsó hangjait. Egyből utána kezdődött egy Pink Floyd szám, amit Ashton teljesen felhangosított, majd az ujjaival dobolni kezdett a kormányon.

- Abban soha - értett egyet. - Viszont erősebb vagyok nálad, és mi hárman vagyunk, te egyedül.

- Nem is igaz - húzta el a száját a "bátyám", majd elgondolkozott a hallottakon, és inkább felült, mint, hogy Ash megverje. - Szeretem ezt a számot - jegyezte meg, mikor a Pink Floyd Wish You Were Here című száma már a közepénél tartott.

- Ki nem? - tettem fel a költői kérdést, mert mindhárman dúdoltak - Ash -, vagy hangosan, ordítva énekeltek - Calum és Mikey.

- Az a baj, hogy sokan - pillantott rám a visszapillantóból Ash, mire elhúztam a számat. Igaza volt, a ami tinik már popot hallgatnak, egyre ritkábbak az értelmes - rock - zenét kedvelő egyének a világban. Vagy legalábbis arra, amerre én megfordultam.

A számnak lassan vége lett, majd elindult a kedvenc Green Day számom, a She, mire már tényleg összeráncolt szemöldökkel hajoltam be a két első ülés közé. Kezemmel a fejtámlákon támaszkodtam, majd a fejemet jobbra fordítottam, így pont szembe kerültem Calum-mal.

- Ez milyen rádióadás? - érdeklődtem, mert gyanús volt, hogy csak a kedvenc számainkat játsszák.

- Nem tom' - vonta meg a vállát, majd megnézte, és hitetlenül felnevetett. - Ez Ash CD-je. Ezt keresi már több napja - súgta meg, mire belefejeltem a vállába.

- Ez sötét - motyogtam mosolyogva, és a homlokomat dörzsölve huppantam vissza a helyemre, és belerúgtam a sofőrünk székébe. - Komolyan ezt a CD-t kerested?

- Igen, de ezek szerint megvan - kislányos hangon vihogott fel, amitől a szám nekem is felfelé görbült. - Egyébként megérkeztünk.

A dobos a feljáróra parkolt, és leállította a motort. Ő pattant ki először a kocsiból, majd szép lassan mindhárman a talajra helyeztük a lábunkat, és vártuk a nagybátyámat és a vele utazó Luke-ot. Csak öt percet álltunk a bejárati ajtó előtt - nem akartuk, hogy Oli továbbmenjen -, mikor megérkeztek. A szöszi a másnaposságát meghazudtoló módon pattant ki a kocsiból, kék szeme fáradtságot, és megkönnyebbülést tükrözött.

- Mit csináltál vele? - ugrottam Oliver mellé, mire csak lazán megrántotta a vállát.

- Én semmit. De azt hiszem egy kicsit lefárasztottam - vigyorgott önelégülten a nagybátyám, majd a fiúk után ment, be a házba.

Én megálltam a kapu előtt, hogy megcsodálhassam az óriási házat, aminek udvarán egy kiskutya szaladgált. Az apró golden retriever - pár hónapos lehetett - egy fekete macskát kergetett, majd amint észrevett hangos ugatásba kezdett.

- Szia kutyus - simogattam meg a fejét, majd kikerülve besiettem a házba, hogy láthassam belülről is a helyet, ahol innentől lakni fogok. Vagyis fogunk.

- Látom találkoztál Sirius-szal - mosolygott rám Mikey a kanapéról, de senki mást nem láttam a közelében.

- Ugye Tudod, hogy az a bizonyos Sirius kislány? - csapok a  homlokomra.Jézus, apa kivel záratott össze?

- Most már igen - röhögött fel, és magához hívta a kutyát, hogy megbizonyosodjon arról, igaz amit mondtam.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok! Mint látjátok a hatodik rész készen van, és tudom, nem lett valami jó, és nem is Mikey van a főszerepben, de 1-2 résszel később már fontos lesz. Meg természetesen a többiek is, de mindegy. Húhú, most itt a rész végén tudnék írni, de nem foglak untatni titeket... Szóval, köszönöm a 6 feliratkozónak, remélem, hogy nem okoztam csalódást a résszel... A másik, hogy holnap lesz a Viván az MTV EMA, ahol a srácok több kategóriában - Legjobb pop előadó; Legjobb új előadó; Worldwide act; Legjobb push előadó; Legjobb rajongók - is jelöltek. Szóval hajrá, szavazzatok utolsó erőtökkel! :D

April xx