~ 1. ~

Hali! Meg is érkeztem az első résszel, de mint olvashatjátok, Michael még mindig nem szerepelt benne. Az ezt követő, vagy az az utániban még biztos benne lesz. Tudom, eléggé unalmas, de ez még csak nagyon az eleje. Egyébként azért pénteken - azaz ma -, mert holnap nem leszek itthon, és valószínűleg nem is tudnám felrakni. Remélem tetszeni fog, jó olvasást!

Már nyitottam is az ajtót, és gyorsan kipattantam a kocsiból. Nem sok sikerrel, hiszen egyből neki is estem egy mellettem elhaladó, fehérbe öltözött nőnek. Idegesen szitkozódott egyet, majd beintett, és el is sietett az arcomat meglátva.

A kedvem is elment mindentől, mikor beléptem a tömegbe. Oliver a vállamat átkarolva húzott maga után a házba, vállán egy sporttáska lógott, melyben a cuccainkat helyeztük el. Mindketten hoztunk egy ünnepi ruhát az esküvőre, egy fehérneműt, és természetesen egy ruhát holnapra.

Átverekedtük magunkat a földszinten összegyűlt embereken, és a lépcső felé igyekeztünk. Még azon is álltak, ott beszélgettek egymással. Még az a szerencsénk, hogy nem itt fogunk lakni, mert ha még takarítanunk is kéne...

Az egyik szoba ajtajára kettőnk neve került, így mi nagy nehezen bekommandóztunk a nyugodt helyiségbe. Rádőltem az ágyra, és kifújtam az eddig bent tartott levegőt. Oliver mellém ugrott, és a könyökére támaszkodva figyelte az arcomat. 

- Semmi kedvem ehhez az egészhez - motyogtam és a szemeibe pillantottam. 

- Nyugodj meg, nekem sincs. Nem akarom, hogy Robert újra megházasodjon. Őszintén nem szimpatikus az a nő - fintorgott, sőt még az orrát is befogta, úgy fuldoklott, hogy megmutassa mennyire elege van apám ömlengéseiből. Hangosan felnevettem, és úgy figyeltem tovább a mellettem fekvő srácot. Nem volt több húsznál, így tökéletesen megértettük egymást. A gondolkozásmódunk teljesen hasonlított, az ízlésünkről, és az egyéniségünkről nem is beszélve.

Egy órán keresztül feküdtünk egymás mellett, egészen addig, míg az órámra pillantva meg nem bizonyosodtam arról, hogy készülnünk kéne. 

- Elmegyek letusolok - jelentettem be, és a szobából nyíló fürdő felé vettem az irányt. Már nyitottam volna be, ha nem jut eszembe, hogy valamibe öltöznöm is kell.

A sporttáskához lépve előkotortam a ruhámat, ami egy sima fekete estélyi volt, szintén fekete balerina cipővel. 

Magamra zártam az ajtót, hogy Oli semmiképpen ne nyisson be, miközben meztelenül álldogálok a zuhanykabinban. A ruhámat kiterítettem egy polcra, hogy egy kicsi gyűrődés se legyen rajta, majd lehámoztam magamról a ruháimat. Megengedtem a csapot, majd nyugodtan aláálltam. A forró víz égette a bőrömet, de ez egy cseppet sem zavart.

Nyomtam a kezembe először a tusfürdőmből, amit lassan beledörzsöltem a bőrömbe, majd a samponból is került a kezembe. Alaposan átmostam a hajamat is, így az is tökéletes lett. Fél óra után léptem ki a kabinból. A levegő párás volt a meleg víztől, így gyorsan kinyitottam az ablakot. A törölközőmet a testem köré csavartam, és az egész alakos tükör felé sétáltam. Ujjaimat ráfontam a csap mellett fekvő fésűm nyelére, és elkezdtem kifésülni összekócolódott tincseimet. Amint készen lettem ezzel a baromi nehéz művelettel, a hajszárítót is megfogtam, és úgy-ahogy átszárítottam vállig érő hajamat, ami most narancssárga színben pompázott.

Amikor már nem csöpögött a tincseimből a víz, a ruhámhoz léptem, és gyorsan magamra kaptam. Szívem szerint erre az alkalomra is bandás pólóban, és szaggatott nadrágban mentem volna, de mivel apa erre a gondolatomra még a hajszálaimat is leordította a fejemről, így mehettem bevásárolni. Viszont a magassarkúra már nem tudott rávenni, ezért inkább beleegyezett a balerinacipőbe, mert szerinte még az is jobb, mint a telefirkált, és lejárt tornacsukám.

Újra a tükör elé álltam, és megnéztem magam benne. A ruha tényleg tökéletesen állt rajtam, bár egy picit híznom kellett, hogy semmiképpen se essen le rólam. A fekete anyag rásimult a testemre, így teljesen látszott az alakom. A combom közepéig ért le, így megmutatta a lábamat is. Már csak a smink kellett, amit most sem vittem túlzásba, csak a szememet húztam ki.

A hajamat engedtem szabadon lógni, hiszen olyan egyenes, hogy még vasalni sem kell - ezt anyától örököltem, neki is ilyen haja volt. Teljes menetfelszerelésben léptem ki a helyiségből egyenesen Oliver elé, aki észre sem vette az érkezésemet. A tévét bámulta - amiben valami szappanopera ment - és még a lépteim zajára sem figyelt fel.

- Csini vagy Tökmag - kacsintott, és fellökte magát az ágyról. A fürdő felé vette az irányt, hogy már ő is elkészülhessen, és együtt induljunk a templomba. Az ágy szélére ültem - a lábaimat törökülésben magam alá húztam -, és már nyúltam is a távirányítóért, hogy elkapcsolhassak egy kevésbé agysejtpusztító műsorra. A választásom a Simpson családra esett, így előző gondolatmenetemnek nem megfelelve, kiguvadt szemmel bámultam a sárga embereket a kis képernyőn. Éppen kezdődött volna a második rész, amikor Oliver dereka köré csavart törölközővel lépett ki az ajtón.

- Ebben fogsz jönni? - böktem a ruhájaként szolgáló fehér anyag felé. - Mert engem nem zavar, csak apa meg fog ölni. De azért alá vegyél egy alsógatyát, ha véletlenül lecsúszna.

- Robert lelőtte a poént, előre megtiltotta, hogy hiányos öltözetben jelenjek meg - húzta el a száját. - Úgyhogy öltönyt kell vennem.

Magához vette a táskát és úgy trappolt vissza a zuhanyzóba, ahonnan fél perccel később hangos káromkodást hallottam. Röhögve néztem az ajtó felé, ahonnan a nagybátyám egy öltönynadrágban rohant ki.

- Mi történt? - érdeklődtem, de alig bírtam visszatartani a nevetést. Vicces volt látni, hogy az egyébként kockahasú srác idegesen járkál a szobában fel-alá, közben néha-néha a szemébe lógó hajába túr.

- Nem hoztam inget - röhögött fel hitetlenül, és az ajtónk kilincsét lenyomva már el is tűnt, hogy szerezzen magának egy vele egykorú sráctól egy másikat. Közben én hátradőltem, kezeimet a fejem alá tettem, így figyeltem tovább a műsort.

Oliver tíz perc után tért vissza a szobába, a kezében egy fehér inggel. Azzal együtt haladt a zuhanyzó felé, ahonnan pár perc múlva teljes menetfelszerelésben trappolt újra mellém.

- Indulni kell - pillantott a falon lógó órára, aminek eddig fel sem tűnt folyamatos kattogása. Oli a távirányítóért nyúlt, és egy mozdulattal ki is kapcsolta a tévét. Így már kénytelen voltam felállni, hiszen semmi nem akadályozott benne.

- Honnan szereztél inget? - mutattam a felsőtestére, amit immár egy fehér anyag borított. Nyakában lógott a nyakkendője, amit még nem kötött meg, és nem is akart.

- Valami Luke adta - vont vállat hanyagul, és kinyitotta előttem az ajtót. Mielőtt kiléptem volna rajta a lábamat gyorsan belebújtattam a cipőmbe, és magamhoz vettem egy fekete táskát. - Ismered?

- Nem. Gondolom Katherine valakije. Vagy valakijének a valakije. Mindegy. Szóval nem ismerem - legyintettem unottan. Oli előtt sétálva hagytam el a házat, majd a kocsijához lépve, beültem az anyósülésre. Ha ketten megyünk valahova mindig enyém ez a hely, mert Oli soha nem engedte még, hogy kipróbáljam a vezetést.

A templom felé végig zenét ordíttattunk - volt köztük Guns N' Roses, Green Day és Slash is - így az érkezésünkre mindenki felfigyelt. Sokan mutogattak valamit, hogy elrontjuk a hangulatot, de mi csak röhögve vettük a fejünkhöz vágott szitkokat. Nevetve mentünk el a templom ajtajáig, ahol egy nagyobb tömeg várakozott arra, hogy bejussanak. Mi egyszerűbben megoldottuk, és Oli hátára ugrottam, ő pedig törte előttünk az utat.

Életemben először láttam ilyen fentről a dolgokat, hiszen én - a 157 centimmel - mindig eltűnök a tömegben. Szeretem, hogy alacsony vagyok, de néha jobb fentről szemlélni a körülöttem lévő világot.

A templom óriási volt, sokkal nagyobbnak tűnt, mint amilyennek kintről tűnt. Bent alig mozgolódtak egy ketten, mindenki kint volt. Viszont az utasítás miatt nekem már itt kellett várnom. Az első sorba ültem, jobb kezemet a térdemre, államat pedig a tenyerembe támasztottam, így bámultam ki a fejemből. 

Fél óra múlva az összes ember beözönlött az épületbe, és mikor mindenki a helyére ment, a ceremónia elkezdődött.

April xx