~ 4. ~

A piák előtt egy húsz-harminc fős társaság állt, így csak nagy nehézségek árán tudtam kiönteni magamnak egy pohár whiskyt, amit fél perc alatt el is tüntettem. Lecsukott szemekkel nyeltem le a maró hatású italt, ami gyorsan folyt le a torkomon. A kellemes pillanatot egy köhintés zavarta meg, pontosan a fülem mellett, mire a szemhéjam felpattant, a fejemet pedig oldalra fordítottam.

- Nem vagy te túl fiatal? - Luke állt mellettem, szeme vidáman csillogott.

- 16 vagyok - tártam szét a karjaimat - és ez egy esküvő. Muszáj innom - mosolyt erőltettem az arcomra, hogy lássa, örülök ennek az egésznek.

- Jobban vagy? - érdeklődött, miközben töltött magának - és nekem is - egy kevés Jack Daniel's-t.

- Fogjuk rá - bólintottam. - Mikey elmondott mindent?

- Nem, nem akarta. Csak annyit mondott, hogy szarul voltál, és összekapart.

- Mellesleg meg te sem lehetsz idősebb nálam - mértem végig.

- '96-os vagyok. Július 16.

- Ó - biggyesztettem le a számat. - Tizenegy nappal idősebb vagy nálam. Kegyetlen - nevettem, és természetesen ő is becsatlakozott hozzám. - Milyen öreg vagy!

- És akkor Mikey? Ő '95-ös.

- Ő is. De akkor is. Alig vagy nálam idősebb, mégis olyan vagy, mint egy hely. Mint a Mount Everest, de tényleg.

- Vagy inkább te vagy a törpe Tökmag - bökött a bordáim közé, mire egy kisebb sikítás kíséretében ugrottam egyet, így sikeresen nekiesve a mögöttem álló embernek. A káromkodásából azt szűrtem le, hogy magára borította az italát, amit éppen a kezében tartott. - Bocsi a nevében is, egy picit részeg - mondta Luke a pasinak, akit meglöktem, és hirtelen megfordulásom miatt láttam a reakcióját - röhögve legyintett, és az asztalhoz lépett.

- Baszd meg - löktem volna meg a fiút, aki az előbb leégetett, de ő röhögve ellépett előlem, így sikeresen meglöktem a mellette álldogáló Calum-ot.

- Mi a szar? - hallottam meg a hangját felülről, mire a fejemet fogva akartam arrébb menni, de Luke megfogta a karom, és visszahúzott.

- Be van baszva, és véletlenül neked ment - magyarázta a haverjának Luke, mire - most sikeresen - oldalba vágtam.

- Nem vagyok bebaszva - grimaszoltam. - És bocsi Calum, ezt a hülyét akartam meglökni - mutattam a nevető Luke-ra, aki minket figyelt.

- Mit csinálsz már megint Lucas? - vigyorgott Calum is, majd a fejét megrázva felkapott két üveg sört, és a tömeg felé indult. - Legyetek jók - szólt még vissza, amire Luke csak egy laza beintéssel válaszolt.

- Lucas? - nevettem én is, majd felhajtottam az eddig a pohárban ide-oda lötyögő italt. - Zavar, ha mostantól így hívlak?

- Nem is tudod mennyire - öltötte ki a nyelvét, és megfogta a kezem. - Ezért táncolnod kell velem - mutatott magára, majd a táncparkettre, mert a zene hirtelen ordítani kezdett.

- Nem - jelentettem ki, majd hátat fordítottam neki, és a Jack üvegének nyakát megragadtam, majd hatalmasat kortyoltam az italból. Luke egy másodperc töredéke alatt rángatta ki a kezemből a whisky-t, amit az asztalra rakott, és a csuklómnál megfogva berángatott a táncolók közé. Épp a Don't Cry ment, amire tökéletesen lehetett lassúzni, így Luke a derekamra csúsztatta a kezét, és a zene ritmusára kezdett el ringatni. - Engedj el Lucas. Nem tudok, és nem is akarok.

- Ó - biggyesztette le az alsó ajkát, és kiskutya szemekkel nézett rám.

- Ne is álmodj - csóváltam meg a fejem mosolyogva, és az éppen Michael-el beszélgető Oli felé indultam.

- Most hova mész? - kiáltott utánam, de válasz nélkül hagytam. Az utolsó pár lépésnél begyorsítottam, és Oli hátára ugrottam, aki reflexből a combom alá nyúlt, hogy meg tudja tartani a súlyomat. Sejtettem, hogy nem fogja meglepetésként érni a támadásom, így tudtam, hogy semmiképpen nem fogok leesni, ha nem tudok rendesen megkapaszkodni benne.

- Mennyit ittál? - pillantott fel rám a nagybátyám, majd elengedte a lábam, így a cipőm halk puffanással jelezte, hogy biztonságban a földre értem.

- Nem sokat - ráztam meg a fejem, minek következtében a hajam ide-oda repkedett a levegőben. Nevetve igazítottam meg a tincseimet, mire Oli kihúzott egyet a sok közül, és elkezdte csavargatni a mutatóujja körül. Csak később vettem észre, hogy a zöldet választotta, amit, mint mindig most is megmosolyogtam, hiszen  tudta egyedül, hogy miért lett az más, mint a többi.

- Az zöld? - bökött Oli ujjaira Mikey. Szemöldökét összeráncolta, nyelvét pedig kidugta ajkai között, hogy a félhomályban meg tudja állapítani, hogy téved-e.

- Az - válaszolt helyettem Oliver, majd felém fordult. - Táncolunk?

- Neked is elmondom. Nem, nem táncolok. Nekem csak így megy- jelentettem ki, mélyen a szemébe nézve, majd a fejemet hátrahúzva, az utolsó tincs is csatlakozott a többihez, így megint elveszett a narancssárga hajzuhatagom között. Megmutattam nekik a gyönyörűséges tánctudásomat, majd hátráltam pár lépést, utána teljes testtel is megfordultam, hogy biztosan ne menjek neki - megint - valakinek. Gyors léptekkel indultam meg egy velem egykorú srác felé - aki egy doboz cigit húzott elő a zsebéből -, azzal a szándékkal, hogy kérjek tőle egy szál cigit. Már éppen csúsztatta volna vissza a zsebébe a piros Marlboro-t, mikor mellé értem.

- Szia - szólítottam meg, a már nem éppen beszámítható állapotban lévő fiú mellé. - Alice vagyok - mutatkoztam be, csak úgy a formaság kedvéért, mire odamorgott nekem valamit - talán a nevét. - Adsz egy szálat? - böktem a szájában lévő cigi felé. Meg sem szólalt, inkább a kezembe nyomta az egész dobozát, és hozzátette, hogy "Fogyasszam egészséggel". - Meg tüzet is, ha lehet - szóltam rá, mivel azt nem a dobozában tárolta.

A kezembe nyomott egy AC/DC-s öngyújtót, amivel megperzseltem a cigim végét.

- Kösz - mondtam a fülébe, majd a táskámba csúsztattam a gyújtót a dobozzal együtt, és az ajtó felé vettem az irányt. Semmi nem akadályozott a kijutásomban, egyedül csak az volt a probléma, hogy apa az ajtó mellett beszélgetett a nagyival. Nem tudtam észrevétlenül elsurranni mellettük, úgyhogy átvettem a bal kezembe a cigit, és azzal az ürüggyel, hogy "kijöttem friss levegőt szívni" addig sétáltam, ameddig el nem tűntem a szemük elől. 

A cigi nagy része már leégett, de annyira nem is érdekelt, hiszen volt nálam még vagy tíz szál, amit akár egyszerre, könnyen és egyedül elszívhatok. A számhoz emeltem a nikotinrudat, majd mélyet szívtam belőle. 

- Mit csinálsz? - hallottam magam mellől egy rekedtes hangot, mire a füst kiszállt a számból. Egy kisebb köhögési roham kapott el, annyira megijesztett a mellettem álló illető. 

- Már megint te? - néztem rá, mikor már meg tudtam szólalni.

- Mit csinálsz? - ismételte meg a kérdését.

- Nem látszik? - vágtam rá kapásból. Luke kivette a kezemből a rudat, és a földre dobta, majd cipője orrával gondosan eltaposta.

- Ne legyél öngyilkos - szólalt meg egy kis idő után. Kitört belőlem a röhögés, majd felé fordítottam az eddig az utcán ülő tekintetem. 

- Az már megvolt - suttogtam, úgy, hogy csak én halljam, majd megeresztettem, egy halk, de annál szomorúbb kacajt. - Már rég megvolt.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hali!
Megint jelentkezem, itt is van az új rész. Tudom, nem lett valami jó, és, hogy még nagyjából csak Luke volt, a középpontban, de ez még meg fog változni. De Luke is fontos szereplője a történetnek, ezt nem tagadhatom le... 
Mindegy. Mint látjátok, most a rész végére teszem a pofázást, és valószínűleg ez így is marad.
Egyébként megvan a sztori vége, ami miatt lehet, hogy majd meg fogtok ölni. - már, ha valakit érdekel a sztori. Viszont így a felére csökkentem, de több ötletem van erre, mint az eredeti hosszúságára. 
Remélem tetszett a részt, komiknak, pipáknak örülnék!

April xx