A tavaszi szünet utolsó két napján ki sem mozdultunk a házból, a legtávolabbi pont, ahova mentünk, az az utcán álló postaláda volt. A fiúk teljesen beköltöztek hozzánk, természetesen Oliverrel együtt, aki nem akart a négy srác között hagyni. Mindkét nap ugyanazt csináltuk: ültünk a zeneszobában, és Fifáztunk, a fiúk néha próbáltak, de csak egy-egy számot játszottak el, és ha megéheztünk, csak felhívtuk az utcában lévő pizzázót, és a rendeltünk.
- Ennyi vagy - pattantam fel a kanapéról, és boldogan kezdtem el böködni Mikey felé, akit végre sikeresen legyőztem Fifában, így első helyen végezve az általunk rendezett bajnokságban, amibe még Ashton is beszállt. Nem önszántából, fogalmazzunk inkább úgy, hogy a Mikey, Luke és Calum veréssel fenyegették.
Mikey dühösen fújtatva bámult fel rám, hiszen az utolsó másodpercekben rúgtam be a döntő gólt a kedvenc játékosommal, Lamparddal. A kezemet elkapva húzott vissza maga mellé, mert így a harmadik helyen végzett a versenyünkben - Calum is megverte.
- Kuss - morogta duzzogva, kezeit összefonta a mellkasa előtt, és félig-meddig hátat fordított.
Vihogva pacsiztunk össze Calummal és teljes örömmel figyeltük a többieket, hiszen sikerült megvernünk a magát legjobbnak tartó Michael-t.
- Egyszer győztél csak le, és nem is fogsz többször - fordult felém hirtelen a bátyám, mire összerezzentem és ösztönösen hátráltam volna, ha Calum nem ült volna mögöttem. - Jobb vagyok nálad Fifában, most csak szerencséd volt.
- Neked volt szerencséd, hogy csak egyel vertelek el - nyújtottam ki rá a nyelvem, mire Ash, teljesen kislányos hangon felnevetett. - Te meg, hogy tudsz így röhögni? - pördültem a szórakozott dobos felé, aki egyébként meg nem hivatalos tagja az 5 Seconds of Summernek.
- Ezzel a gyönyörű képességgel jöttem világra. Tudod, tökéletes embernek kell valami, amivel még jobban kiemelkedik a többiek közül.
- Igen, és ez esetedben a szerénység - bólintottam megértően. - Nehéz tökéletesnek lenni - sóhajtottam színpadiasan, amit persze Oliver nem hagyhatott annyiban.
- Ezt ne mondd még egyszer, mert ránk szakad ez a kibaszott plafon!
- Kösz, kurva kedves vagy - röhögve mutattam be neki, mire ölelésébe vont. Nem haragudtam rá, de mindig ezt csinálja, ha valami - más számára esetleg - bántót mond. Egyébként tippem sincs, hogy hogyan nincsen még csaja. Ez számomra örök titok marad. - Unatkozok.
- Most fejezted be a játékot! - csodálkozott Luke.
- Attól még unatkozhatok, nem? - pillantottam fel rá, kiskutyaszemekkel, ő pedig hangosan nevetett fel. - Odaadod a gitárod?
- Melyiket? - bámult rám felkészülve a legrosszabbra. Mondjuk megértem, mert gitárom az van, de nem sok érzékem van hozzá. De azért kitartóan próbálkozom, és természetesen imádom a hangszert. Ki ne imádná?
- Azt - mutattam rá a velem szemben álló, sima, akusztikus gitárra, amiről tudtam, hogy mindenképpen az övé. Pár lépéssel átszelte azt a távolságot, ami nekem vagy húszba kerülne, majd a kezembe nyomta a hangszert. - Köszönöm - mosolyogtam rá, majd előre hajoltam, hogy lássam a húrokat.
Legnagyobb tudásom szerint kezdtem el játszani az Estranged nevű kilenc perces Guns N' Roses számot. A zenével nincs probléma, de jó sokat hibáztam, hiszen minél előbb próbáltam eljutni Slash szólójáig, ami a kedvenc részem a számból, és a klipből is.
Amint elértem addig, amikor Slash kiemelkedik a vízből, és elkezdi a senkiével össze nem téveszthető, eredeti és tökéletes szólóba kezd, Oliver röhögve, és metál villát mutogatva térdelt mellém, és kezdte rázni a fejét. Mondjuk, a számból csak ezt a részt tudom tökéletesen, hiszen hányszor volt olyan, hogy ha rossz kedvem volt megnéztem a klipet. Teljesen azonosulni tudtam a klipbeli Axl-lel, aki a saját maga árnyékaként ugrott bele a vízbe arról a hajóról, pont úgy, mint ahogy Rose akart a Titanicban. Amit egyébként még mindig nem láttam végig.
- Hülye - löktem meg a nagybátyám a mellkasánál, mikor végeztem, mert már kezdett idegesíteni azzal, hogy szó szerint a nyakamba lihegett. - Miattad rontottam el a végét.
- Nem csak a végét rontottad el, egyedül a szóló volt hibátlan - kotyogott közbe Mikey a bal oldalam felől, mire csak egy bordán vágással reagáltam. Ciki, hogy a bátyám oktat ki gitározásból, főleg úgy, hogy már tudom, én régebben kezdtem.
- De az legalább az volt - védett meg Ashton, majd hitetlenül felnevetett. - Dobolni tudsz?
- Még nem próbáltam, és ha nem akarod, hogy elrontsam az egészet, inkább mögé sem ültetsz - ráztam a fejem vigyorogva, majd inkább az énekes kezébe nyomtam a hangszert, hogy az ne károsodjon jobban nálam, mert ahogy hallottam, sikerült elhangolnom. A kis bigyók csavargatása nélkül. Kilenc perc alatt. Egyéni rekord! Taps, taps, taps.
- Akkor inkább hagyjuk - legyintett Ash, majd egy sajnálkozó pillantást vetett a sarokba állított dobjára, amihez a bandából rajta kívül a többiek nem nyúlhatnak. Nagy ritkán maximum.
- Csináljunk valamiiit! - vergődött mellettem Calum, ami miatt nem csak ő esett le a földre, de engem is magával rántott. - Bocsi.
- Igaza van, ne csak üljünk, találjunk ki valamit. Ami nem unalmas - pattantam fel, és gyorsan leporoltam a gatyám, hiszen a fapadlót elég nagy koszréteg takarta. Még egy pizzadarab is rám ragadt, pedig csak a konyhában ettünk.
- Kaja csatázzunk! - vetette fel az ötletet Mike.
- Engem felejts el - lépett hátra Luke, csakhogy mind az öten - Mikey, Cal, Ash, Oli és én - eszelős tekintettel fordítottuk felé a fejünket. - Nem. Nem, nem, nem! Én nem szállok be! - röhögött fel zavartan, csakhogy a mellette álló Ashton egy - nem tudom honnan szerzett - pizzát nyomott a szöszi képébe. - Baszd meg Ashton Fletcher Irwin!
- Honnan volt nálad pizza?
- Unatkoztam éjszaka. És bejöttem tévézni. Meg kajálni. És itt maradt a pizzám - röhögött fel Ash.
- Akkor azért ültem bele egy pizzadarabba - tátottam el a számat, mikor megtudtam, hogy nem én vagyok hülye, és az előbb tényleg pizzába érkeztem.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Egyébként a kajacsata csak annyiból állt, hogy halálra kínoztuk szegény Luke-ot, ő pedig duzzogva ült le a kanapéra. Kezeit összefonta a mellkasa előtt, és kifejezéstelen arccal bámulta a tévé képernyőjét, amin ide-oda futkostak a focisták.
- Ne már! - ült le mellé Michael. - Ne legyél morci!
Hitetlenül röhögtünk fel a szóhasználatán, és természetesen a hanglejtésén, hiszen úgy beszélt a szőke fiúhoz, mintha a csaját próbálná megbékíteni. Nevetve léptem a szöszi elé, majd a vállára támaszkodva bámultam bele a szemébe.
- Ne durcizz Leila!
- Leila? - ráncolta a szemöldökét az összes szobában tartózkodó egyén, mire hevesen bólogatni kezdtem.
- Tudjátok, Luke meg Leila - magyaráztam, mert ránézésre senki nem értette meg. Én viszont hallottam, hogy mindenkinek koppant, és talán valakinek még vissza is pattant.
- Hülye vagy kislány - borzolta össze a hajam Oliver, mire fellöktem magam a szőke fiú válláról, és felhúzott szemöldökkel bámultam a nagybátyámra, aki már a szoba másik felében volt.
- Buzi - öltöttem ki a nyelvem.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok! Sajnálom, hogy csak most rakom ki a részt, de nem voltam itthon. A lényeg az, hogy már kiraktam, és még szombat van. Remélem tetszett!
April xx
- Most fejezted be a játékot! - csodálkozott Luke.
- Attól még unatkozhatok, nem? - pillantottam fel rá, kiskutyaszemekkel, ő pedig hangosan nevetett fel. - Odaadod a gitárod?
- Melyiket? - bámult rám felkészülve a legrosszabbra. Mondjuk megértem, mert gitárom az van, de nem sok érzékem van hozzá. De azért kitartóan próbálkozom, és természetesen imádom a hangszert. Ki ne imádná?
- Azt - mutattam rá a velem szemben álló, sima, akusztikus gitárra, amiről tudtam, hogy mindenképpen az övé. Pár lépéssel átszelte azt a távolságot, ami nekem vagy húszba kerülne, majd a kezembe nyomta a hangszert. - Köszönöm - mosolyogtam rá, majd előre hajoltam, hogy lássam a húrokat.
Legnagyobb tudásom szerint kezdtem el játszani az Estranged nevű kilenc perces Guns N' Roses számot. A zenével nincs probléma, de jó sokat hibáztam, hiszen minél előbb próbáltam eljutni Slash szólójáig, ami a kedvenc részem a számból, és a klipből is.
Amint elértem addig, amikor Slash kiemelkedik a vízből, és elkezdi a senkiével össze nem téveszthető, eredeti és tökéletes szólóba kezd, Oliver röhögve, és metál villát mutogatva térdelt mellém, és kezdte rázni a fejét. Mondjuk, a számból csak ezt a részt tudom tökéletesen, hiszen hányszor volt olyan, hogy ha rossz kedvem volt megnéztem a klipet. Teljesen azonosulni tudtam a klipbeli Axl-lel, aki a saját maga árnyékaként ugrott bele a vízbe arról a hajóról, pont úgy, mint ahogy Rose akart a Titanicban. Amit egyébként még mindig nem láttam végig.
- Hülye - löktem meg a nagybátyám a mellkasánál, mikor végeztem, mert már kezdett idegesíteni azzal, hogy szó szerint a nyakamba lihegett. - Miattad rontottam el a végét.
- Nem csak a végét rontottad el, egyedül a szóló volt hibátlan - kotyogott közbe Mikey a bal oldalam felől, mire csak egy bordán vágással reagáltam. Ciki, hogy a bátyám oktat ki gitározásból, főleg úgy, hogy már tudom, én régebben kezdtem.
- De az legalább az volt - védett meg Ashton, majd hitetlenül felnevetett. - Dobolni tudsz?
- Még nem próbáltam, és ha nem akarod, hogy elrontsam az egészet, inkább mögé sem ültetsz - ráztam a fejem vigyorogva, majd inkább az énekes kezébe nyomtam a hangszert, hogy az ne károsodjon jobban nálam, mert ahogy hallottam, sikerült elhangolnom. A kis bigyók csavargatása nélkül. Kilenc perc alatt. Egyéni rekord! Taps, taps, taps.
- Akkor inkább hagyjuk - legyintett Ash, majd egy sajnálkozó pillantást vetett a sarokba állított dobjára, amihez a bandából rajta kívül a többiek nem nyúlhatnak. Nagy ritkán maximum.
- Csináljunk valamiiit! - vergődött mellettem Calum, ami miatt nem csak ő esett le a földre, de engem is magával rántott. - Bocsi.
- Igaza van, ne csak üljünk, találjunk ki valamit. Ami nem unalmas - pattantam fel, és gyorsan leporoltam a gatyám, hiszen a fapadlót elég nagy koszréteg takarta. Még egy pizzadarab is rám ragadt, pedig csak a konyhában ettünk.
- Kaja csatázzunk! - vetette fel az ötletet Mike.
- Engem felejts el - lépett hátra Luke, csakhogy mind az öten - Mikey, Cal, Ash, Oli és én - eszelős tekintettel fordítottuk felé a fejünket. - Nem. Nem, nem, nem! Én nem szállok be! - röhögött fel zavartan, csakhogy a mellette álló Ashton egy - nem tudom honnan szerzett - pizzát nyomott a szöszi képébe. - Baszd meg Ashton Fletcher Irwin!
- Honnan volt nálad pizza?
- Unatkoztam éjszaka. És bejöttem tévézni. Meg kajálni. És itt maradt a pizzám - röhögött fel Ash.
- Akkor azért ültem bele egy pizzadarabba - tátottam el a számat, mikor megtudtam, hogy nem én vagyok hülye, és az előbb tényleg pizzába érkeztem.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Egyébként a kajacsata csak annyiból állt, hogy halálra kínoztuk szegény Luke-ot, ő pedig duzzogva ült le a kanapéra. Kezeit összefonta a mellkasa előtt, és kifejezéstelen arccal bámulta a tévé képernyőjét, amin ide-oda futkostak a focisták.
- Ne már! - ült le mellé Michael. - Ne legyél morci!
Hitetlenül röhögtünk fel a szóhasználatán, és természetesen a hanglejtésén, hiszen úgy beszélt a szőke fiúhoz, mintha a csaját próbálná megbékíteni. Nevetve léptem a szöszi elé, majd a vállára támaszkodva bámultam bele a szemébe.
- Ne durcizz Leila!
- Leila? - ráncolta a szemöldökét az összes szobában tartózkodó egyén, mire hevesen bólogatni kezdtem.
- Tudjátok, Luke meg Leila - magyaráztam, mert ránézésre senki nem értette meg. Én viszont hallottam, hogy mindenkinek koppant, és talán valakinek még vissza is pattant.
- Hülye vagy kislány - borzolta össze a hajam Oliver, mire fellöktem magam a szőke fiú válláról, és felhúzott szemöldökkel bámultam a nagybátyámra, aki már a szoba másik felében volt.
- Buzi - öltöttem ki a nyelvem.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok! Sajnálom, hogy csak most rakom ki a részt, de nem voltam itthon. A lényeg az, hogy már kiraktam, és még szombat van. Remélem tetszett!
April xx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése